A nagy szerelem állítólag három, a halálos pedig öt évig tart. Aztán a hetedik évet tartják a kritikus pontnak, amikor a legtöbb pár szétmegy. Sokan tartanak is, a hetedik évtől. Utána legtöbb esetben csak a megszokás és a kényelem tartja össze a párokat.
Vannak, aki úgy vélekedik, hogy amikor a szerelem csitul, magasztosabb, mélyebb érzés veszi át a helyét: a szeretet. Ez pedig össze tartja a kapcsolatot továbbra is. De muszáj ennek így lennie? Miért nem lehet megõrizni a másik iránt kezdetben érzett lángolást, a rajongást, a pezsgést?